Kérek tíz deka dühöt! – Mit taníthat egy kavicsbánya a nehéz érzéseinkről?

A reggeli sétám közben egy kavicsbánya mellett haladtam el. Megálltam a kerítésnél, és ahogy a bányatavat meg a munkában lévő munkagépet néztem, hirtelen ez az érdekes, vagy furcsa párhuzam jutott az eszembe.….

Megálltam, néztem a bányatavat és a munkában lévő gépet. A bányagép kimarkolta a földből a sódert, majd elkezdte méret szerint szétválogatni a kavicsot. Ott álltak kupacokban az osztályozott kövek. Mi, amikor a tüzépre megyünk, már az igényeinkhez mérten tudunk vásárolni belőlük. Mást választunk, ha betonozunk, ha vakolunk, és mást, ha díszítünk. Így kérhetünk homokos kavicsot, apró kavicsot, durva kavicsot vagy kulét. Bár ugyanabból a bányagödörből termelték ki mindet, minden egyes darabja másra jó.

Mit taníthat egy kavicsbánya a nehéz érzéseinkről? 

Van kisebb kő és nagyobb kő, méret szerint válogatják őket, a folyamat végén pedig ott a nagyon finom sóder, illetve a homok. Ahogy erről beszélek, nyilvánvaló, hogy ezek teljesen semleges, érzelemmentes kategóriák, úgy mint homok, apró sóder, kulé. Ugyanilyen az életünk is, és ugyanilyenek az érzelmeink is. Fogalmaink vannak róluk. Azt mondjuk: magány, félelem, düh, öröm, szeretet. Ezek is csak fogalmak. Az, hogy mit társítunk hozzájuk, már a mi gondolkodásunkon múlik. Valószínűleg azt tanították a szeretetről és az örömről, hogy azok jó dolgok, magas rezgések, amikben jó fürdőzni. A dühre pedig azt mondták, hogy negatív és kerülendő. Ugye, valami hasonló címkét adtak rájuk? Innentől kezdve kerülöd a nehéz érzéseket, és szeretnél folyton a szeretetben, a fényben, az örömben lenni.

Pedig a kibányászott sóder minden egyes része értékes. A homokot vagy az apró sódert teljesen másra használják, mint a kulét vagy a nagyobb szemcseméretű kavicsot. Mindegyik részét felhasználják, egyiket sem dobják ki. Mindegyiket értékesítik, mindegyiknek megvan a maga ára. Amikor bemész a tüzépre, megmondod, melyiket szeretnéd, kifizeted, és elviszed.

Próbáljuk meg ugyanezzel a szemmel nézni az érzelmeinket is, és most kifejezetten a dühre gondolok.

Mikor kérnél tíz deka dühöt? Elgondolkodtál már rajta?

Gondolom nem… bár ha hiszel a szinkronicitásban, talán nem véletlen, hogy épp most ez a bejegyzést olvasod.

Bemész a tüzépre vagy a boltba, és azt mondod: „Kérek tíz deka dühöt!” Mi volt a zsigeri válaszod? – Soha!

Ha már picit átgondoltad, talán azt mondod: –Hát, …amikor szükségem van rá.

És azon elgondolkoztál már, hogy mikor van szükséged a dühre? Talán valami hasonló választ adnál: – Akkor, amikor a gyermekemet szeretném megállítani, hogy ki ne rohanjon az úttestre, és el ne üsse egy autó! Esetleg jöhet egy másik konkrét válasz: – Akkor, amikor egy támadástól akarom megvédeni a gyermekemet vagy a családomat.

És elgondolkodtál már azon, hogy ha a dühöt nem kéred, akkor is jön? Amikor nincs rá szükséged, vagyis nincsenek ilyen éles helyzetek, akkor is meg-megérkezik az életedbe?

Mi van akkor, ha valójában szükséged van a dühödre, csak épp nem tudsz róla?


Mi van akkor, ha már rég pihenésre lenne szükséged, de te még mindig főzöl, még mindig bepakolod a gyermekednek az iskolatáskát, még mindig kivasalod a férjednek az ingét, és még átmész a szüleidhez is, mert „egy jó gyermek a szüleivel is beszélget heti egyszer-kétszer”.

Mi van akkor, ha egy számodra nem megfelelő kapcsolatból már rég ki kellett volna szállnod? De ezt a döntést mindig elhalasztod, nem fejezed ki az érzéseidet, és a dühöd ki nem nyilvánítása miatt már a tested betegszik meg?

Mi van akkor, amikor a munkahelyeden már túlhajtod magad, de azzal nyugtatod magad: „majd a határidő után jobb lesz”, „majd a következő hónapban jobb lesz”, „majd ha új kolléga érkezik, jobb lesz”? A jobb nem jön el. A dühödet mégsem nyilvánítod ki, mert a közösséget véded, nem akarsz rombolni a haragoddal. Megtanultad, hogy a düh rossz és romboló, és ha dühös vagy hisztis vagy, akkor elutasítanak, kiközösítenek, bántanak, nem szólnak hozzád, megfenyegetnek, leuralnak, sarokba állítanak.

Addig a pontig nem veszel tudomást a dühödről, amíg utat nem tör magának?

Kifelé tarol, befelé betegít? – A düh két arca

A düh kétféle módon nyilvánulhat meg.
Kifelé, amikor másokat kezdesz el bántani: kiabálsz, csapkodsz, ütsz, versz, rombolsz, agresszívvá válsz, vagy épp azt hallod, hogy a gyereked már megint verekedett az iskolában.
Befell, amennyiben jól megtanultad az elfojtást, jól elrejtetted magadban, és nem mered megmutatni a dühödet, utat tör magának valamilyen szomatizáció formájában. Ez lehet idegrendszeri vagy bélrendszeri probléma, szívritmuszavar, sztrók, szívinfarktus, krónikus gyulladás, allergia, a női szerveket érintő megbetegedés, de akár daganatos betegség is.

A düh, bármennyire is nem kértük a boltban, és nem fizettünk érte (mert azt gondoljuk, nincs rá szükségünk), gyakran jelen van az életünkben. És ha nem veszünk róla tudomást, valamilyen formában meg fog mutatkozni. Azt vettem észre, hogy a nehéz érzésekkel azért nem akarunk foglalkozni, mert azt gondoljuk, ha átadjuk magunkat nekik, akkor általánosságban is olyanokká válunk. Például, ha dühös vagyok, elkönyvelem magam úgy (vagy mások könyvelnek el egy egyszeri dühkitörés után), hogy én egy mindig dühös, haragvó ember vagyok. Ez nem igaz. Én-állapotok vannak. Rengeteg én-állapotunk van egyetlen nap során. Az egyik pillanatban dühösek vagyunk, a másik pillanatban lehetünk akár örömben is, ha sikerül egy konfliktus gyorsan megoldani. A düh csak akkor uralkodik el a napunkon és az életünkön, ha hosszú ideig engedjük felhalmozódni, mert így attitűddé, jellemvonássá szilárdulhat.

A rombolástól az építkezésig: mit kezdjek a dühömmel?

Én abban hiszek, hogy a dühnek is van értelme. Mikor is vennél tíz deka dühöt? Ha szükséged lenne rá, és tudnád is használni. Hiszen kulét sem veszel, ha nincs rá szükséged, és akkor sem, ha nem tudod, mire vagy hova használnád fel.

A düh is értékessé válik, ha tudod, mennyire és miért van rá szükséged, és megtanulod, hogyan használd. Ne akarj csak a „finom homokból” építkezni. Az élet stabilitásához az alapoknál a nehezebb, rögösebb kövekre is pont ugyanannyira szükség van.

Szeretnél jobban rálátni a dühödre és megtanulni határokat húzni? Regisztrálj és gyere el a következő ingyenes online előadásomra!